, (i-j-ed-és) fn. tt. ijedés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Kellemetlen érzelmi változás, mely akkor támad bennünk, midőn valamely képzelt vagy való rosz első benyomását érezzük. Hirtelen, vak ijedés. Átesni az első ijedésen. Igyunk erre az ijedésre. (Km.). A hány lövés, annyi ijedés.