, ÍHLÉS, (ih-l-és) fn. tt. ihlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Gyönge, fínom, mintegy szellemi lehelés, sugalás, fuvalás. Isteni, mennyei ihlés. Az Isten ihléséből adatott minden irás. (Sz. Pál. Timoth. II. 3. 16.). "Gyakorta jevendőket megismer vala szentléleknek íhléséből. Carthausi névtelen.