, (ig-az-od-ik) k. m. igazod-tam, ~tál, ~ott. 1) Igazi, valódi irányba, vonalba, útba helyezkedik; illő, egyenes irányt vesz bizonyos czél felé. Útba igazodni. A sok szekércsapás között nem tud eligazodni. 2) Okúl, beletanúl valamibe, megtalálja a dolog nyitját. E szövevényes pörön alig igazodhattam el. Bele igazodni a felsőbb egyenleti hánylásokba. 3) Valósodik, tudomásra jön. Reá igazodott, hogy ő is részt vett a lopásban. 4) Hadi műszó, s am. egyenes állásba helyezkedik. Igazodjál v. rövidebben: igazodj! (richtet euch!).