, IFJUSÁG, (if-j-ú-ság) fn. tt. ifjuság-ot, harm. szr. ~a. 1) Ifjú kor. Az ifjúság aranyalma, méltó megőrizni. (Km.). Ifjúságomtól fogva szolgálom a hazát. Ifjúság bolondság. (Km.). Néhutt: ifiúság.
"Addig élem világom,
Míg tart ifiúságom."
Népd.
2) Ifjak, ifjú emberek öszvege, testülete. Oskolai ifjúság. Ifjúságot nevelni, oktatni, jó példával erény utjára vezetni. Az ifjúság számát öszveírni. Fegyverre szólítani az ifjúságot.