, (ig-a) fn. tt. igát. Gyöke az egybekötést, foglalást jelentő ig, mely eredetileg igének vétetvén, ebből lett ig-ó részesülő, innen ig-a jelenti azon eszköz nevét, mely öszvefoglal valamit, különösen melybe a vonó barmokat fogják, u. m. járom, hám; honnét: igás ökör, igás ló. Így lett czik, csig, csat, pat, ragy stb. gyökökből közvetlenül: czika, csiga, csata, pata, ragya. Megegyezik vele a latin jugum, német Joch, cseh goch, ghó, perzsa ju, jugh, török jik, sínai héng és nge, szanszkrit juds, jugan, hellén ξυγον, ξυγοζ, orosz igo, svéd ok, dán aag, finn ies stb. s a szanszkrit juds egyezik a latin jungo, hellén ζευγω stb. szókkal, s a magyar juh, juha (a szekér elejének egyik része) stb. V. ö. JÁROM. Igába fogni a tinót, ökröt. Igát húzni. Igából kitörni. Különösen am. kettejével igázott, igába fogott. Egy iga ökör, azaz két ökör, négy iga ökör, nyolcz ökör. Átv. ért. öszvekapcsolás, nevezetesen férjnek és nőnek házasság általi párosodása. Igába fogás (Pázmán), képes kifejezéssel am. nyomás, elnyomott állapot, szolgaság, teher, teherviselés, hódultság. Iga alá vetni, iga alatt tartani. Iga alatt nyögni.