, (idő-mérték) ösz. fn. 1) Szélesb ért. az időnek bizonyos határozott része, mely által az időfolyamát mérni szoktuk, milyenek: percz, óra, nap, hónap, év. 2) Szorosb ért. a zenészeknél azon mérték, mely szerént a hangokat, vagyis egyes ütenyeket rövidebb vagy hosszabb ideig kell kitartani. Lassú, halk, gyors időmérték. (Tempo). 3) A nyelvtanban a szótagoknak rövidebb vagy hosszabb hangoztatása. A magyarban az a, e, i, o, u, ö, ü, rövid időmértéküek, ha 1) nincs ékezetök vagy nincs vonás felettök, vagy 2) ha utánok nincs torlat, azaz közvetlenül akár azon, akár más következő szóban csak egy mássalhangzó áll, vagy épen semmi mássalhangzó nem áll vagy végre, ha bár a következő szó elején több mássalhangzó van is, pl. krajczár, de az illető rövid önhangzó a szó végén áll.