, (i-de v. i-d-e, mongolul inde); ih., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk, minél fogva az iránypont mindig maga a szóló, pl. Hozd ide azt a kenyeret. Ülj ide. Ide tekints, ne oda, itt az Isten angyala. (Huszár vers). Ide hallgass. Ide felé tarts. Ide haza leszek. Ide-oda járni, tekinteni, azaz több felé, majd ide, majd oda. Hasonló: Ide tova, és ide s tova. Ide vele, ha tiszta. (Km.). Ide való. Ide jőjetek. Néha a nép nyelvén általában itt értelme van, pl. Ide alá (itt alatt) hüsebb van, mint oda fenn. Én majd csak ide benn (itt benn) maradok, ti pedig legyetek oda künn (ott künn). Idehaza (itt honn). Ezen öszvetételben ide-tova am. ma holnap, nem sokára. De már engem ide tova, elvisz a sz. Mihály lova. (Csokonai). V. ö. ODA, és ITT, OTT.