, (i-dő-etlen-ség) fn. tt. idétlenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Éretlen állapot vagy tulajdonság, fejletlenség. Idétlensége miatt korán elhalt gyermek. 2) Átv. ért. sületlenség, sótalanság, izetlenség, helytelenség, idomtalanság a beszédben, vagy cselekvésmódban. Beszédnek, tréfának, elménczkedésnek idétlensége.