, indulat, vagyis nógató szó, eredetileg hagyd, azaz hagy-j-ad. Jelent engedést, ráhagyást, nem bánást, pl. Hadd lássam, mi van ott. Hadd lám! Hadd olvassak én is valamit. Hadd legyen! Hadd menjen Isten hirével. Hadd beszéljen a világ. Itt mindenütt a kihagyott hogy is lappang: hadd, hogy lássam; hadd, hogy olvassak stb. Ez az oka, hogy a hadd után mindig kapcsoló módban áll az ige. V. ö. HADD EL HADD, és HAGYJ.