, (hab-oz-tat) áth. és mivelt. m. haboztat-tam, ~tál, ~ott. 1) Eszközli, hogy valami, habozzék, habokra dagadjon. Evezővel haboztatni a vizet. A gőzös kerekei haboztatják a Dunát. 2) Habos alakúra csináltat, ékesíttet, edzet v. szövet. Puskát, kardot, selyemszövetet haboztatni. 3) Képes kifejezésben, am. a levegőt hangoztatja, rezegteti. Az éneklők gyönyörű hangokkal haboztatják a levegőt. (Baróti Szabó). 4) Elméjét határozatlan, ingadozó állapotban működteti. Haboztatja elméjét. (Faludi.).