, (ha-ag-acs-ó v. ha-ag-os-ó) fn. tt. hágcsó-t. Általán, fokozatos eszköz, emelvény, melyen fölalá lehet hágni, menni, milyenek: lajtorja, pásztori górfa, lépcsők. Különösen, melyen valahová behágnak. Hágcsó a hintón. Hágcsó a kerítéseken, sövényeken, melyen ki és bejárnak. Néhutt a köznépnél elrontva: háskó.