, (talán am. iv-ad) fn. tt, had-at. 1) Család vagy nemzetség. Ez értelemben divatozik az ország több vidékein, pl. Kié ez a föld? Varga hadé. Csunya had, gonosz hadak. Innen eredt: hadnagy, azaz családnak vagy nemzetségnek feje, előljárója; utóbb a nemes testületek, helységek választott főnöke. Nemesek hadnagyja, am. nemes hadak, nemes családok nagyja. V. ö. HADNAGY. 2) Tágasabb értelemben am. egymás ellen fölkelő nemzetségek tagjainak serege, midőn egyik had a másikat, azaz nemzetség nemzetséget magtámadta. Innen utóbb szélesb ért. fegyveres nép, katonaság, háborúviselésre gyüjtött sereg.Hadakat gyüjteni, fogadni, toborzani. Hadat vezérleni. Haddal indulni az ellenségre. Gyalog, lovas hadak. Zsoldos hadak. Előhad, utóhad. Országos had. Tartalék-had. Vert had. Foltonként szállinkóznak, mint a vert hadak. (Km.). Ördög hada. Szent had. Irgalmas borbélyt, szent hadat soha sem hallhatni. (Km.). 3) Elvont ért. fegyveres fölkelés, verekedés, melylyel nemzetségek, népek, nemzetek üldözik egymást, midőn harczra, csatára, ütközetre kelnek. Hadat izenni, viselni. Hadba menni. Hadban elesni. Hadra termett, am. jeles katona.Hadat támasztani. Egyenlő osztály nem támaszt hadat. (Km.). Nincs a hadban semmi Péter bátya. (Km.). l. HAD, (2).
Származékai: hadakozik, hadi, hadoncz stb.