, (háb-or-og-ás) fn. tt. háborgás-t, tb. ~ok. Általán, állapot, midőn a csend, béke, nyugalom fölzavarodik, midőn valamely testnek részei nagy mozgalommal, és rendetlen vagy rendkivüli módon működnek, összevisszakeverednek. Szorosabb értel. az embereknek egymáselleni törekvése, egymásközti viszálkodása. Családi, polgári, nemzeti háborgások.