, (hab-ar-cz) fn. tt. habarcz-ot. Féregfaj, mely részént tengerben, részént édes vizekben lakik, s átlátszó, s üres növény szárhoz hasonló testtel bír, melynek alsó vége a béka-csigateknőkhöz, békapotnyákhoz stb. ragad, felső vége pedig nyilással ellátott, melyből csápalakú vékony érzőszálacskák nyúlnak kifelé, s ezek által holmi apró férgecskéket kapkod eledelül, melyeket mintegy magához habar; (Hydra, Polypus).