, (haba-hurgya) ösz. mn. Eredetileg habóhurgyó igenév az elavult hab(ik), hurgy(ik) igéktől. Jelent oly embert, kinek nyelve a szapora beszéd miatt akadoz, aki habog, hebeg, höbög és hurgyog, hurjog, kurjog; máskép hebehurgya v. hurja. Rokon vele a hetlekotla, (aki hetel, kotol) és hiblihabli. Átv. ért. szeles, meggondolatlanul hirtelenkedő. Habahurgya ember. Habahurgya beszéd.