, (hal-ál-os) mn. tt. halálos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Halált okozó vagy halállal fenyegető. Halálos seb, nyavalya. Halálos veszedelem, baj. Halálos idő. Halálos pallos. Halálos ágy, am. azon ágy, melyben valaki meghalt vagy halálos betegen fekszik. Halálos beteg. 2) Kérlelhetetlen, halálig vagy halálra üldöző. Halálos ellenség. 3) Keresztény vallástanban halálos bűn, am. nagy bűn, szarvas bűn, mely által ember az Isten kegyelmét elveszti, s magát örök halálra vagyis büntetésre teszi méltóvá.