, (hal-ál) fn. tt. halál-t, tb. ~ok. Törökül ölüm. Megvan a volgai finn kalomo, kuloma, kolen, a syrjan kolem, votják kulon, vogul chalal szókban. Megszünése az állati életnek, midőn az állati életműszerek minden működései, s az állati test minden mozgásai megszünnek. Ellentéte: élet. Természetes halál, midőn valaki természetes okokból, pl. hosszu betegség, vénség miatt hal meg. Erőszakos halál, pl. vizbefuladás, gyilkolás, mennykőütés, akasztás stb. által. Hirtelen halál. Dicső, szép halál, pl. a hazáért. Rút halál. Öszvetéve: disznó-halál, am. megölés; döghalál, gugahalál, (keleti dögvész); mirigyhalál ugyanaz. Haláltól félni, rettegni. Halálra itélni. Halálig hív. Halálán lenni. Mindhalálig. Halálnak válni, am. halásra készülni, a meghaláshoz közel lenni. Halál fia vagy, ha hozzám nyúlsz, azaz meghalsz. Halál háza, am. halál jelei. Még a halál háza is kiütött rajta. (Km.). Halál kutyája ugat belőle, am. halálos köhögés bántja. A halálveriték ütött ki rajta. Halálnak halálával halsz. (Régi halotti besz.). Halál fejeden. Nem akkor jő a halál, mikor mi akarnók. (Km.). 2) Néha jelenti valaminek nagy mértékét. Halálban szeretni valakit. Halálra ijeszteni, am. igen nagyon. 3) Vallási ért. lelki halál, am. a léleknek erkölcstelen állapota, nagy bűnben megrögzése, s az örök élet boldogságának elvesztése. Örök halál. 4) Átv. a halált ábrázoló vázkép, rémalak, kezében kaszát vagy homokórát tartva. A halál lekaszál. Oly halavány és sovány, mint a halál. Halál horgára került. Halál szekere, am. Szent Mihály lova. Minden búnak vége, boldog halál szekere. (Km.). Egy szomorú, két bús, három halálkép. (Km.). Halálnak bátran szemébe nézni. A költői nyelvben gyakran személyesítve fordúl elé. Kardja élét halál ül. Az ő orczája előtt megyen a halál. (Habakuk.).