, (haj-t-ás) fn. tt. hajtás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, mely szerént valamit vagy valakit ütünk, menésre sürgetünk, terelünk. 2) Egy huzomban való kocsizás, szekerezés, lovaglás, a nélkül, hogy valahol megállanánk. Egy hajtással hat mérföldet tenni. A gyors parasztok Budától Komáromig két hajtással elmennek. Ez nagy hajtás volt. 3) Görbítés, valaminek elferdítése, egyenes irányából félre mozdítása. Térdhajtás, fejhajtás. Egy hajtásra kiinni egy palaczk bort. 4) A növénynek új fakadása, csirája, bimbaja, ágacskája. V. ö. HAJT.