, (haj-t-og-at) áth. és gyakor. m. hajtogat-tam, ~tál, ~ott. 1) Ránczokba, redőkbe, rétegekbe szedeget, s mintegy öszvevissza görbítget. Megmosott fehérruhát, végvásznakat, posztókat öszvehajtogatni. Papirosíveket négy rétüre hajtogatni. 2) Ide-oda görbít, csavar, terel. Vesszőt hajtogatni. Gyönge a nád, de mégis a szél hajtogatja. (Km.). 3) Gyakran fordít, forgat, különösen fejét majd jobbra, majd balra vonja, nem tetszését jelentvén. Nem szólt, csak fejét hajtogatta, vagyis tetszést, helybenhagyást jelentőleg fejével bókolgat. 4) Magát hajtogatni, am. gyakori tisztelgő bókokat csinálni. 5) Nyelvtanilag am. igéket mód, idő, szám és személy szerént módosít; másképen, ragozott nyelvekben: igeragoz. 6) A lógó, kivált nőruhát fosztogatja. Szoknyát, pendelyt hajtogatni. Tájdivatos.