, (haj-am-a v. haj-ma) fn. tt. hajmát. Gyöke, haj (héj), ebből lett az elvont törzsök, hajam, és hajamik, innét hajamó, végre hajama, s összevonva hajma; vagy hajma annyi is lehet, mint hajmi. Egyébiránt hasonló módon alakultak a szuszma (szusz-am-ó, azaz szuszogó), tutyma (tutyamó, azaz tutyogó), piszma (piszamó), duzma (duzamó, duzogó), szakma (szakamó). Eredetileg jelent oly növényt, melynek gyöke több síma, egymásra rétegesen tekeredett hajakból, héjakból, hártyákból alakúl, milyenek a tulipán, jáczint, narczisz, liliom stb. Ilyen az úgynevezett valódi hajma (bolbus verus), mely szorosan és gömbölyüen egymásra rátegezett kövér levelekből áll. Mind ezek és hasonlók általán hajmanövények-nek hivatnak. Innét mondjuk: tulipán, jáczint, liliom hajmája. Ennél fogva a hagyma nem eredeti, hanem elváltozott és tájdivatos kifejezés, épen úgy, mint hagyít, hagyigál stb. hajít és hajigál helyett. Nevezetesebb nemei és fajai: foghajma, gyöngyhajma, keserü hajma, kigyóhajma, kutyahajma, metélőhajma, mogyoróhajma, csíkhajma (Schnittlauch), párhajma, tengerihajma, télihajma, vöröshajma stb. Hajmát ültetni, kapálni, gyomlálni, tisztítani.