, (haj-l-and-ó) mn. tt. hajlandó-t. 1) Valamit tenni kész. Ő hajlandó e nehéz munkát magára vállalni. Hajlandó vagyok adósságodat kifizetni, ha, stb. 2) Valamire különös képességgel, könnyüséggel, természeti vonzalommal biró. Müvészetre, mesterségre hajlandó ifjú. Ivásra, lopásra hajlandó. 3) Valakihez nyájas, vonzalmas magaviseletű. Igen hajlandó vala hozzám, midőn meglátogattam.