, (haj-ol-ik v. haj-l-ik) k. m. hajl-ott, htn. ~ani. Külső erő, vagy kényszerülés által meggörbed, egyenes vonalú irányától eltér, alá kanyarodik. Addig hajlik a nád, míg el nem törik. Teher alatt meghajlik. Dereka hajlik. Nagyot hajlik. Minden embernek maga felé hajlik a keze. (Km.). Átv. ért. enged, valamire reá állani készül. Hajlik az okosabbak szavára. Valakihez vonzódik, ragaszkodik. Ő is már pártunkhoz hajlik. Egyébiránt ez utósó értelemben ik nélkül is használható, mennyiben cselekvést jelent, pl. Péter elhajol tőlünk, azaz elpártol. Ellenben jobban mondjuk: a szerencse elhajlik. V. ö. HAJOL.