, (haj-l-ás, v. haj-ol-ás) fn. tt. hajlás-t, tb. ~ok. 1) Állapot, midőn valamely test hajolva meggörbed. Gyümölcsös ág hajlása. Terhelt gerenda hajlása. Testnek előre vagy hátra hajlása. Lehajlásban megrokkant a dereka. 2) Bizonyos irányvonaltól eltávozás, eltérés. Delejtű hajlása, elhajlása. 3) Azon hely, hol a forgócsontok a test részeit öszvekötik. Hajlásban eltörött a keze, lába. Különösen, a térdkalácsok környéke, térdhajlás. 4) A régieknél: hajlandóság. Bűnre való hajlás. Debreczeni Legendáskönyv.