, HAJITÓ, (haj-ít-ó) mn. tt. hajító-t. 1) Aki hajít valamit. Köveket hajító gyermek. 2) Amit hajítanak, hajítani való. Hajító dárda. Hajító fa, melylyel gyümölcsöt vernek. Nem ér egy hajító fát. (Km.). Hajító fegyver, melylyel v. melyet hajítanak, nem lövő, nem szuró fegyver. Hajító horog, melyet távolról vetnek valamire. Hajító korong, azaz czélkerék, melybe dárdát, tőrt hajigálnak. Hajító nyil, melyet nem idegről rúgnak el, hanem kézből vetnek ki.