, (ha-időn v. ha-i-dan, ez utóbbi esetben gyöke szintén az időjelentő ha [né-ha, vala-ha, minden-ha], melyhez i képző járulván, lett hai, [hai-bai, né-hai], végre dan időmutató toldalékkal, [mint ma-i-dan, új-don, esté-den) ha-i-dan, hajdan). Határozó. Fölveszi a t, ta időjelentő toldalékragot is: hajdan-t, hajdan-ta, mint: régen-te, napon-ta, éjen-te. Annyit tesz, mint egykoron, régen elmult időben. Főnevül használtatván, tárgyesete: ~t, többese: ~ok, s jelent előidőt, a jelentől távol eső régi korszakot, őskort. Szent hajdan gyöngyei.