, (haj-ad-on, am. hajadó vagyis hajazó, hajas; az n, vagy a hajas szót véve alapúl, az on csak toldalékhang) mn. tt. hajadon-t, tb. ~ok. Eredetileg, kinek fejét hajon kívül egyéb nem födi, kinek sem süvege, sem fejkötője nincsen. Hajadon fővel járni. Hajadon fővel bemenni a templomba. Különösen, nőszemélyről mondják, ki még férjhez nem ment, tehát fejkötő alá nem jött. Veszi magának házastársúl N. N. hajadon leányát. (Egyházi hirdetés). Használtatik főnévül is, s ekkor jelent leányt, szüzet.