, fn. tt. haj-at. 1) Általán, valaminek takarója, külseje, födele. Innen: kenyérhaj, tökhaj, gyümölcshaj, félhaj, kukoriczahaj. Eleme az elvont ha, ho, mely tetőt, magasságot, fölt jelent, s megvan a német hoch, Hőhe, a szláv hore stb. szókban. Azonos vele a magyar héj, továbbá a hiú, hijú, (a ház födelének ürege, padlás). V. ö. HIÚ. 2) Különösen az ember fejét takaró szőrszálak. Fekete, szőke, veres haj. Kondor, borzas, tömött, ritka haj. Hosszu, nyirett, csomóba font haj. Fodor haj. Fodor a haja, sík a szája, am. hamis. (Km.). Ősz haj. Vendéghaj, am. paróka. Hajat fésülni, befonni, ecselni. Haját tépni mérgében. Valakivel hajba vagy valaki hajába kapni, am. belekötni, vele veszekedést kezdeni. Hajánál fogva kihúzni. Meghúzni valaki haját. Elment a haja, átv. am. elment az esze, vagy a hagymász-nyavalya volt rajta. Hátra simítani a hajat. Barna hajad simítsd hátra. (Népd.). 3) Átv. némely növényeknek hajszálakhoz hasonló fodrai, fürtei, pl. Árvaleány haja.