, (hagy-ás) fn. tt. hagyás-t, tb. ~ok. Általán, am. engedés. Különösen és jobbára öszvetett állapotban használtatván, 1) am. beleegyezés, ellen nem mondás. Jóváhagyás, helybenhagyás, reáhagyás. 2) Mellőzés, valamivel nem gondolás. Barátaink elhagyása. Betük kihagyása. 3) Meg igekötővel parancs, rendelet. Atyám meghagyásából honn kell maradnom. 4) A régieknél, pl. a régi Passióban, am, testamentum.