, HÁBORUSÁG, (háb-or-ú-ság) fn. tt. háborúság-ot. Egyes személyek vagy pártok, népek, nemzetek, fejedelmek közti viszálkodás, fegyveres ellenkedés; harag, visszavonás. Háboruságban élő szomszédok, házastársak. Mennyi háboruságot kellett kiállanom! Jobb a tisztességes háboruság, mint a szines barátság. (Km.). Háboruságot indítani, szerezni, okozni, lecsillapítani.