v. HAGYMÁZ, (hagy-om-ás = hagyomász = hagymász, midőn t. i. az eszmélet elhagyja a beteget); fn. tt. hagymász-t, tb. ~ok. Szélesb ért. elgyöngülésből származó láz neme. Szorosb ért. ragályos természetü idegláz, mely leginkább a kórházakban, hadi táborozásokban, tömlöczökben fejlődik ki. (Typhus). Zavarva beszél, mint kit a hagymász bánt.