, (hab-oz-ás) fn. tt. habozás-t, tb. ~ok. 1) Midőn a haboz-tól származik, am. habcsinálás, habszedés vagy átv. ért. habalakú vonalakkal, csikokkal ékesítése valaminek. Aczélhabozás; szövet habozás. 2) Midőn a habozik igétől ered, am. a léleknek határozatlan, ingadozó állapota, mikor sem erre, sem arra nem birja eltökélni magát.