, (had-nagy) ösz. fn. 1) Legrégibb, s legeredetiebb ért. családnak vagy nemzetiségnek feje. V. ö. HAD, (1). 2) Több nemes családok, vagy egész nemes helységek, közbirtokosságok által választott főnök. Nemesek hadnagya. 3) Némely alföldi vidékeken községi vagy megyei rendőr, leginkább a csavargó legények, tolvajok stb. üldözésére. 4) A városokban a rendőrségi hivatalhoz tartozó tisztviselő, ki rangra nézve a kapitány után áll. Város hadnagya. 5) A katonaságnál feltiszt, ki az őrmesterek és kapitányok közti helyet foglalja el. Alhadnagy, fő- v. felhadnagy. Lovas hadnagy, gyalog hadnagy. Régente jelentett hadvezért, hadfőnököt, mint eredeti értelme és elemzése önként mutatja.