, (háb-or) elvont törzsök, melyből a háború, háborog, háborít stb. közvetlenül erednek. Jelent, csend-, békezavarást, nyugott állapotnak felbomlását, midőn az egésznek egyes részei hánykódó habok gyanánt felzavarodnak, s csendes helyzetöket mozgalom, forrongás, hányás-vetés váltja fel. Fölélesztésre érdemes, jó hangzatu szó. Mondhatnók példaul Szív hábora. Elme hábora. Lelki hábor. A család csendét hábor zavarta meg. Suttogás által hábort támasztani a jó barátok között. A rosz eledelek hábort okoznak a gyomornak stb. V. ö. HÁB. Hangban, valamint némely származékaiban is, egyezik zavar szóval. Megháboróland a víz (turbata fuerit aqua. Müncheni codes). Mit háboroltatok meg (quid turbati estis. Ugyanott).