, áth. m. gyak-tam, ~tál, ~ott. Valamit éles, hegyes végü eszközzel szúr, megszúr, döf, bök. Dárdát gyakni az ellenség paizsába. Karót gyakni a földbe. Általgyakni tőrrel valakit. Átv. és aljas beszédben am. nővel közösűl, s ez értelemben ik-es alakban is használtatik. Minthogy ezen értelem miatt országszerte aljas jelentésüvé lett, közelebbi származékaival együtt (kivétetik: gyaka), sem tisztes beszédben, sem irásban nem használható, de távolabbi származékai u. m. gyaksa és gyakor mindenütt helyet foglalhatnak.
Rokon vele a szanszkrit tag, tig, [érint, szúr], taga (gyilok, dákos), daç (vág), sztak (döf, szúr), hellen δακω, δακνω, latin tango, német Stecken, Stock, stechen, Stachel, Degen, franczia dague, olasz és spa nyol daga, holland dagge, persa teg, tig, portugál adaga, angol dagger, izland doggard stb.