, GYÓGYIT, (gyó-gy-ít) áth. m. gyógyít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Beteget vagy betegséget gyógy alá vesz; gyógyszerek vagy akármily gyógymód által az elromlott egészség visszaállitásán munkálkodik. Vakot, süketet, sántát, aszkórost gyógyítani. Hurutot, ideglázt, görcsöket gyógyítani. Szerencsésen, sikerrel gyógyítani. Hibásan, oktalanul gyógyítani. Könnyü sebet ejteni, de nehéz gyógyítani. Embert, barmot gyógyítani. Öszvetételei: begyógyít; a sebet, vágást, törést begyógyítani; felgyógyít, am. a fekvő beteget lábra állítja; kigyógyít: nyavalyából, aszkórból, hideglázból kigyógyítani; meggyógyít, azaz egészségessé tesz.