, GYALULATLAN, (gyal-u-l-atlan) mn. tt. gyalulatlan-t, tb. ~ok. 1) Amit gyaluval meg nem tisztítottak, simára nem egyengettek, föl nem metszettek. Gyalulatlan deszka, palló. Gyalulatlan káposzta. 2) Átv. ért. darabos, müveletlen, nyers erkölcsü. Gyalulatlan pór, betyár. Határozóilag am. gyalulatlanul.