, gyökelem, illetőleg elvont gyök, mely megvan a gyócs, gyógy, gyónik szókban és származékaikban, valamint több helynevekben. Mind hangra, mind jelentésre nézve rokon, sőt azonos jó (bonus) melléknévvel, s megvan a németporoszosan kiejtett gut (jút) szóban is. Dunán túl, különösen Vas és Szala megyékben rendesen hallani: gyó, gyól (jó, jól helyett) Gyános Gyankó gyól meggyárd, gyól meghordozd a Gyutkát. Sőt országos divatuak a hajma, jön, jöszte, jere, helyett: hagyma, gyön v. gyün, gyünni, gyüttem, gyöszte, gyere stb. A székelyeknél pedig épen gyavúl am. javúl, azaz gyógyúl, és gyavít = javít, gyógyít; a honnan az utóbbi gy is szintén a j (= v) módosulatának tekinthető, pl. ja-v-úl vagy jó-v-úl = jó-j-úl = gyó-gy-úl. Ahol öszvetételekben a jobb hangzás kivánja, az utóbbi gy el is maradhatna, pl. gyógyszer helyett gyószer szintén helyes, de jobbhangzásu volna. V. ö. GYÓGY.