, (gyám-ol-at-lan) mn. tt. gyámolatlan-t, tb. ~ok. Segitség és pártolás nélkül levő, elhagyatott állapotú, ügyefogyott; magával jótehetetlen, ügyetlen; azonban ez utolsó értelemben inkább gyámoltalan használtatik. Gyámolatlan árva, szegény, beteg. Oh te gyámolatlan, még te is hetvenkedel? Határozóilag am. gyámolatlanul.