, (gyer-m-ěk) fn. tt. gyerměk-ět. Rokon vele közelebbről a latin germen. V. ö. GYER (1). Értelmére nézve egy a gyerek szóval, de használatra vagyis alkalmazásban némileg különbözik tőle. A gyermek, mint hangzatosabb, inkább komoly, innepélyes beszédben, a gyerek inkább népies, közönséges, bizodalmas nyelvben van helyén. V. ö. GYERĚK. Anyás, kényes gyermek. Fogadott gyermek. Fiúgyermek, leánygyermek. Mostoha gyermek. Mely gyermek megijed, anyja ölébe siet. (Km.). Kedves gyermeknek sok a neve. (Km.). Későn való gyermek, korán való árva. (Km.). Korán okoskodó gyermek ritkán szokott megélni. (Km.). Tar gyermeknek megnő még a haja. (Km.). Zabgyermek. Úri gyermek. Alszol csendes árny alatt, kisded gyermekem. (Bajza).