, (gyak-or-l-ász) fn. tt. gyakorlász-t, tb. ~ok. Személy, ki valamiben, különösen a köz életre vonatkozó valamely mesterségben, müvészetben, tudományban, többszöri foglalkodás, gyakorlás által különös ügyességet, képességet, kellő tapintatot szerzett magának. Ellentéte: elmélész. (Különbözik: gyakornok). Gyakorlász a zenészetben.