, fn. tt. gyémánt-ot. Egy a hellen-latin adamas, (melléknévileg annyi mint lágyíthatlan; főnévileg 1) kemény vas vagy aczél, 2) gyémánt), franczia s hollandban diamant, olasz és spanyolban diamante, angolban diamond szókkal. Legszilárdabb, legnehezebb, és köszörült állapotban, legátlátszóbb drágakő, mely becsre nézve is elsőnek tartatik, s rendszerént színtelen tiszta vízhez hasonló, de a mint a fénysugarak megtörnek rajta, különféle szineket játszik. Az arany-, ezüstmivesek különféle ékszerekre, s az üvegesek metsző eszközül használják. Átv. költői nyelvben melléknevül használtatván jelenti valamely tárgynak keménységét vagy rendkivüli ragyogását.