, (gyal-a-az-at-os) mn. tt. gyalázatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Megszólással, becstelenitéssel, lealacsonyitással járó, teljes. Gyalázatos vád, leirás. 2) Valamely személy erkölcseire nagy homályt vető, szégyent hozd. Ez gyalázatos tett. Gyalázatos csalás. 3) Szemtelen, orczátlan. Gyalázatos beszéd, rágalom. Gyalázatos hazugság. Menj előlem, gyalázatos! 4) Biróilag becstelennek nyilvánitott, (infamis). Általán e kifejezés a legkeményebb erkölcsfeddő szók egyike.