, (gyal-a-az-at) fn. tt. gyalázat-ot. 1) Becsületen, híren neven ejtett mocsok, szenny, szégyen. Gyalázatot vallani. Gyalázatot szenvedni. Gyalázatba esni. Gyalázatára lenni valakinek. E gyalázatot el nem türhetem. Ez nagy gyalázatodra válik. Gyalázatba ejteni valakit. Nagy gyalázat embernek a tudatlanság. (Km.). 2) Csúfság, gúny. Gyalázattal illetni, gyalázatra kitenni valakit. Szégyen, gyalázat, mit velem tettek. 3) A polgári becsületességnek, törvény által kimondott megtagadása valakitől, vagyis midőn valakit biróilag becstelennek nyilvánítanak (infamia).