, (gyal-a-az, vagyis: gyalának, gyávának nevez valakit) áth. m. gyaláz-tam, ~tál, ~ott. Valakinek hibáit, tökéletlenségeit, vétkeit elmondja, s az által kisebbítni, lealacsonyítani, becsületét, tiszteletét elvenni törekszik, valakit lebecsmérel, megszégyenít. Némely tájszokás szerént: aláz. A rosz cseléd gyalázza urát. Férjét, nejét gyalázni a törvényszék előtt. Ha nem tudsz dicsérni, ne gyalázz. Utczán, piaczon meggyalázni valakit. Legyalázni másokat nem becsületes emberhez illik. Mondják lelketlen tárgyakról is. Gyalázni a rosz utakat, kényelmetlen vendéglőket. V. ö. RÁGALMAZ.