, GYAPJU, (1), (gyap-j-u) fn. tt. gyapjú-t. Személyragozva: gyapjúm, gyapjúd, gyapjúja, gyapjúnk, gyapjútok, gyapjújok. 1) Széles ért. fínom, rövid és lágy szőrök, melyek a növényország igen sok testeit, különösen a növények leveleit födik, azokra tapadnak. 2) Szorosb ért. sokféle állatok finom, göndör és lágy szőre, pl. a nyulaké is. 3) Legszorosb és legközönségesebb ért. a juhok és ezekhez hasonló állatok fínom, göndör, öszvebonyolodott szőre. Finom, selymes, középszerü, kutyaszőrű gyapjú. Egy nyiretü, két nyiretü gyapjú. Tiszta, mosott vagy bojtorjános, kóczos, mosatlan gyapjú. Vegyes, válogatott gyapju stb. Lágy pásztor után gyapjut rúg a farkas. (Km.). Törökül japak. V. ö. GYAP, elv. gyök.