, fn. tt. gyár-t, tb. ~ok. Általán műhely, melyben nyers terményekből mesterségesen készítenek, finomabbá, használhatóbbá alakítanak valamit. Innen származik: gyárt, azaz mesterségesen csinál, készít. Ebből: gyártó, azaz mesterségesen készítő, csináló, pl. kötél-, kerék-, szijgyártó. Szorosabb ért. Nagyobbszerü műhely, melyben gépek által és nagyban üzik a különféle iparmüvek készítését. Vas-, aczélgyár. Posztógyár. Czukorgyár. Hajógyár. Papírgyár. Porczelángyár stb. Tájszokásilag: jár, ( jártó). Kötéljártó, süvegjártó, szijjártó stb.
Hangok szerént am. fínomító = gya-ar, vagy cse-ar, (cseál) am. csináló, készitő, munkáló; rokon vele a szanszkrit kar (csinál, készít, mível, működik), innen: karasz, (am. a magyar kar), kartisz (gyártás, készités), kartar (teremtő), továbbá a hellen χειρ, a latin creo stb. V. ö. GYÁRT.
Egy más elemzés szerint a tevést, cselekvést, csinálást jelentő di gyökből képezve am. diál, lágyítva: gyiál, gyál. V. ö. DI, (2), elvont gyök. A tájdivatos jártó után némelyek azon véleményben is vannak, hogy gyár = jár.