v. GYANÚS, (gyan-u-os) mn. tt. gyanus-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Balvéleményt gerjesztő; roszhoz, gonoszhoz hasonlónak látszó. Gyanús emberek járnak a ház körül. Gyanús pillanatokat vetni valamely jószágra. Gyanús ház, társaság. Gyanús személyekhez járni. Gyanús mosolygás, fittyentés, integetés, jelek. 2) Balul vélekedő, másokról igazságtalanul roszat gondoló. Aki miben tudós, abban gyanús. (Km.).