, (gyanú-per) ösz. fn. 1) Per, melyet valaki ellen gyanuból indítanak. 2) Gyanús suttogós, beszéd; a büntettnek és elkövetőjének rebesgetése, találgatása. Élt a gyanuperrel és tovább állt, azaz hallván, hogy gyanakodnak rá, elszökött. Fél a gyanupertől. Gyanuperbe esett.