, (gyal-og). Képzőjére nézve rokon a balog, keszeg, meleg stb. szókkal. A törökben joldsi am. útazó. Többire V. ö. GYAL) fn. és mn. tt. gyalog-ot. 1) Általán jelent valamely alacsont, földön mászót, kúszót, s rokon a gyaláz, gyalom szókkal. Gyalog borsó, mely fel nem fut. Gyalog bodza. Gyalog fenyő. Gyalog moh, mely a földön terem. Gyalog sövény, melyet át lehet lépni. Gyalog szeder, azaz, melynek indái földön kúsznak. 2) Ellentéte a lovagnak vagy kocsizónak, hajózónak, azaz, ki maga lábán megy, nem lóháton vagy kocsin stb. Gyalog utasok. Gyalog katonák. Gyalog posta. Gyalog seregek, hadak. 3) Gyalogoknak való, melyen csak gyalog lehet menni. Gyalog út, gyalog híd. 4) Gyalog hintó, am. kis hordozó hintó, melyet gyalog emberek visznek. 5) Gyalog orsó, mely nem a rokkán forog, hanem a fonó ujjai között pereg. Innen: gyalog rokka. V. ö. GUZSALY. 6) Mint fn. jelent különösebben gyalogkatonát. A gyalogok jó puskázók. A gyalogok nem lőttek, hanem mindjárt szegzett szuronynyal rohantak az ellenségre.