, (ger-j) fn. tt. gerj-et. Általán, élénk mozgalom, felindulás, fellobbanás, vagyis azon belső erő, mely mozgalomra, felindulásra, fellobbanásra késztet. Különösen: belérzéki működés, mozgalom, mely valami után törekszik, vágyik. Testi gerjek. Szerelmi gerj. Boszugerj. Nemi gerj. Átv. és gyógytani ért. a légben kifejlődő kóros anyag, mely a fogékony testekben nyavalyát fejleszt. (Miasma). Rokon a latin germen, német Gier, gähren stb. szókkal. V. ö. GER.